Bella Máté – Visions
Visions (2012) című darabjában Bella Máté olyan elemek összekapcsolására vállalkozik, melyek az átlagos zenei tapasztalat számára nem feltétlenül tartoznak össze. Az foglalkoztatta, hogy miként „lehet determinált, valamint szabad zenei folyamatokat a folytonosság igényével egymásba szerkeszteni”. A darabot Móri Beáta, Szalai András és Szűcs Péter mutatta be és tartja repertoáron. Előadásról előadásra derült ki, hogy a két cimbalom és a klarinét triója mennyire sokféle hangzás- és hangszín-kombinációra, illetve milyen változatos kamarazenei szituációk kialakítására ad lehetőséget. Egy mai hallgató mindezeket már a mű immanens részeként ismeri fel.

Virágh András Gábor – Tetra
Virágh András Gábor altszaxofonra és zongorára írt darabja, a Tetra (2009) is sokat formálódott az első el hangzáshoz képest. Seleljo Erzsébet és Seleljo Irén az ősbemutató óta számos alkalommal tűzte műsorra, a zenemű repertoárjuk részévé vált. „Habár a Tetra nem az első olyan kamaraművem, amelyben altszaxofon is szerepel – mondta el művéről a zeneszerző –, tíz év távlatából azonban már bátran ki merem jelenteni, hogy ez az első olyan szaxofonra írott kompozícióm, amelyet a mai napig elfogadhatónak érzek. A Tetra megírása során alkalmam nyílt az altszaxofon lehetőségeinek részletes tanulmányozására, speciális effektusainak még közelebbi megismerésére, nem csoda, hogy a hangszer a szaxofoncsalád számomra legkedvesebb tagjává vált.”

Solti Árpád – Amit szívedbe rejtesz
Solti Árpád három, többé-kevésbé azonos korban élő költő három igen különböző hangvételű versét zenésítette meg. Művében a pátosz, a dinamikus lendület és a gúny regiszterei foglalkoztatták, ám a puszta reprezentáción túl a kommentálás és az ellentmondás jogát is fenntartotta magának. József Attila (Amit szívedbe rejtesz) és Ady Endre (Ifjú szívekben élek) verséből, valamint Karinthy Frigyes paródiakölteményéből (Szabolcska Mihály – Egyszerűség) négy jellegzetes személyiség portréja rajzolódik ki, de a legkarakteresebb profillal az ötödik, a zeneszerző rendelkezik.

Varga Judit – Escapex2
Ha több hangszerjátékos együtt ad elő valamit, automatikusan azt feltételezzük, hogy tevékenységük maximálisan koordinált. Miért feltételeznénk az ellenkezőjét? Varga Judit Escapex2 című darabjában azonban
a „cselló és a zongora nincsenek hierarchikus viszonyban egymással, talán nem is partnerek, inkább csak amolyan sorstársak: véletlenül mindketten egy helyen egy időben vannak, és ugyanabban a sorsban osztoznak.” Varga Judit zenéje gyakran reflektál az érzékelés pontatlanságára, tudásunk viszonylagosságára. Az „Escapex2-ben olyan világot vázolok fel – írta –, ahol semmi sem kerek: apró, meg-megbotló loopok szakítják meg a kontinuitást. A zenei anyagok kétségbeesetten keresik a szabadulást, az egyenletes lüktetéshez vezető utat. Egy idő után mégis átfordul az egész, és úgy tűnik: itt a szabálytalan jelenti a normalitást.”

Kutrik Bence – Rituale
„A titán az a lény, akinek ereje isteni, de morálja nem az. Ezért nem ismeri a mértéket. A titán vétsége a kevélység. Azt hiszi, hogy a lét erő dolga, erőé, tudásé, tehetségé, kitartásé, akaraté. Azt hiszi, hogy a világ zsákmány, és erővel kell meghódítani. A ti tán arról ismerhető meg, hogy mellette van a szirén. A szirén a titán asszonyi fele és belső fele; ahogy a titán a szirén férfi fele és belső fele. Ami a titánnak az erő, az a szirénnek a bűbáj. De a kettő tulajdonképpen egy.” (Hamvas Béla: A láthatatlan történet) Kutrik Bence darabja egy, a hétköznapi életben is fellelhető rítust, a főleg testiségen alapuló, gyors lefolyású romantikus viszonyokat vizsgálja. A szerzői kommentár szerint „a szirén a nőiesség, a titán a férfiasság manifesztációja. Mindkettő azt hiszi, hogy a másiknál van a boldogság kulcsa. Kettejük kapcsolata az állatias elemi ösztönök
túláradó feltörése: mindenféle mélyebb tartalom nélkül és rendkívül gyorsan. Ez a történet egy teljesen kiszámítható rituálé, túlfűtött giccs, ami hamar kiég. Gyors házasság. Válás.”

Alberto Alessio – Bembe
A koncert első számaként elhangzó zongorakompozícióval a Bartók Világverseny zeneszerzés fordulójának döntőjében találkozhattunk, ahol a STUDIO 5 különdíját nyerte el. Alberto Alessio Bembe című darabjában két távoli világot igyekezett összekapcsolni: afro-kubai ritmusképleteket (bembe), melyeket jellemzően kolompokon szólaltatnak meg, illetve számítógépen futtatható zeneszerző-algoritmusokat.