2017. 02. 19. Liszt Ferenc Zeneakadémia

Bemutatkozó koncert

A mai magyar zeneszerzők Y és Z generációja annak a Ligeti György és Kurtág György nevével fémjelzett zenei tradíciónak az örököse, mely Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő után nemzetközi szintre emelte a kortárs magyar zenét. Studio 5 néven alakított zeneszerzőcsoportot öt fiatal alkotó, akik célja, hogy ebből a hagyományból kiindulva olyan új zenei hangversenyeket hozzanak létre, melyek magas művészi színvonalon képeznek hidat tradíció és innováció, patina és progresszió között. Bár az alkotók szinte kivétel nélkül külföldön is végeztek zenei tanulmányokat (Kanadában, Lengyelországban, Belgiumban, Ausztriában és Svédországban), mindannyian a Zeneakadémiát tartják az alma materüknek. 

Szeretnék újrafogalmazni zenei szerepüket a jelenkorban és közelebb hozni a kortárs zenét a fiatalabb közönséghez. A Studio 5 bemutatkozó koncertjén elhangzó öt kompozíció egyetlen univerzumba tartozó öt külön galaxis: és a csillagászati metafora annál is inkább találó, mert Bella Mátét éppen a galaxisok struktúrája ihlette műve megírására. Virágh András Gábor egy ókeresztény imádságot dolgozott fel darabjában, Solti Árpád ugyanakkor gyerekdalokat és mondókákat emelt be az új zene közegébe. Mátyássy Szabolcs kompozíciója, két tételével a zenei bipolaritásra kínál példát, míg Kutrik Bence cimbalomversenye a Fibonacci-számsor használatával éri el a mű címében jelzett „remegő” hatást.

Műleírások

Solti Árpád – Kindergartenliedchen
A Kindergartenliedchen egy eredetileg pedagógiai céllal, gyerekek számára írt dalkötet
kortárzenei manifesztuma. A dalok írásánál Bartók: Gyermekeknek c. kötetei szolgáltak
inspirációs forrásként, míg a kamarazenei verzió a Magyar Képek c. ciklus tematikáját
követte. Végeredményképpen egy ironikus, ám egyszerűségében is szerethető ensemble
darab született meg.

Bella Máté – Laniakea
A kompozíciómban a hangszerek térben speciálisan vannak elhelyezve a színpadon: jobb
és baloldalon egy-egy vonós kvintett és egy-egy fagottos, középen pedig a fagott
szólista látható. A két kvintett és a fagottok zenei anyaga főként ismétlődő, magyar
népzenei mikromotívumokból építkezik, ugyanakkor a hangzás tónusát olykor az általam
kreált modális sorok szegmensei, máskor a szeriális szerkesztés is befolyásolja. A darab célja az, hogy a bartóki idióma mentén de ugyanakkor új utakat is keresve innovatívan mutassam be azt, ahogyan a népzenei tematika integrálódik a komolyzenébe.

Kutrik Bence – Trembling
Az inspirációt Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című művének
harmadik tétele adta. A xylophonon kezdőmotívum rubató érzetű gyorsulás-lassulása
illetve az üstdob-glissando újragondolása statikus zenei folyamatokat képeznek.
Ellenpontként egy fibonacci számsort követő hangsúlyozás, kiterjesztett technikák és
egy concerto szerűen használt cimbalom szólam adja melynek szerepe a káoszra
törekvés. A végeredmény egy komplex textúrájú „remegés” amelyből itt-ott felszínre
bukkanak az építőelemek.

Mátyássy Szabolcs – Bipolar Etudes
Bipolar Etudes című darabom első tétele Charles Ives, The Unanswered Question címu
művére utal, de csak címében.
Zeneileg, formailag, zenekari apparátusában és zenei szövetében, egy teljesen más
darabról van szó természetesen.
Olyan kérdésekre keresem a választ, amit jelenlegi életszakaszomban már talán meg
tudok válaszolni. A zenén keresztül kutatom azokat a területeket, amik az én –amúgy
introvertált- világomban extrovertáltnak tűnhetnek.
A második tétel magyar fordítása: Az örvény közepén. Itt Bartók Béla levelezéseiből és
naplórészleteiből inspirálódtam, különösen az Amerikában töltött utolsó évek fájdalmas
hangvétele az, amit integrálni szerettem volna zenémbe. Természetesen különös
figyelmet szenteltem arra, hogy ne valamiféle Bartók parafrázis szülessen, hanem egy
önálló mű, amin mégis jelentősen érezhető Bartók Béla hatása.

Virágh András Gábor – Tres Orationes
A Három ima c. kompozícióm 2011-ben keletkezett. A mű alapjául három középkori latin
nyelvű imádság szolgált, amelynek megértéséhez Babits Mihály fordítását vettem alapul,
aki többek között (1883-1941) Bartók Béla kortársa volt. A bartóki életmű egyik
legfontosabb alapköve a magyar népzenei hagyomány újszerű, egyéni hangvételű
továbbgondolása, amely az én zeneművemben is fellelhető: az alapvetően gregorián
ihletésű énekszólam egy-egy motívumában időről-időre visszaköszönnek hazánk
népzenéjének alkotóelemei.

Szóló: Zemlényi Eszter (szoprán); Móri Beáta (cimbalom); Duffek Mihály (fagott)

Bán Annamária, Drahos Rebeka, Bán Máté (fuvola); Szűcs Péter, Galavics Gábor, Németh Attila (klarinét); Nagy Albert, Fábry Bálint (fagott)

Palotás Gábor, Lajhó Gyula, Janca Dániel, Csepeli Bence, Varga Zoltán Mihály (ütőhangszerek); Nagy Míra (zongora)

Accord Quartet: Mező Péter, Veér Csongor (hegedű); Kondor Péter (mélyhegedű); Ölveti Mátyás (cselló)

Krulik Quartet: Krulik Eszter, Várföldi Anna (hegedű); Nagy Judit (cselló)

Pannónia Quartet: Vizeli Máté, György Boglárka (hegedű); Bartók Tamás (brácsa); Kirkósa Tünde (cselló)

Ilosfai Csenge, Osztrosits Eszter (hegedű); Kiss Alexandra Enikő (brácsa); Újházy Gyöngyi (cselló)

Fervágner Csaba, Fánczi Gábor, Botár Bence (bőgő);

Vezényel: Dobszay Péter