ZENÉL AZ Y-Z GENERÁCIÓ

A Studio 5 tagjai fiatal (1976 és 1986 között született), de már korántsem pályakezdő zeneszerzők. Közös vonásuk, hogy valamennyien külföldön is tanultak: Bella Máté Lengyelországban, Kutrik Bence Kanadában, Mátyássy Szabolcs Svédorszában, Solti Árpád Belgiumban, Virágh András Gábor Ausztriában tökéletesítette tudását. Alma materüknek azonban valamennyien a budapesti Zeneakadémiát tekintik. A csoport – kérdésünkre Virágh András Gábor által megfogalmazott – hitvallása szerint „a mai magyar zeneszerzők Y és Z generációja annak a Ligeti György és Kurtág György nevével fémjelzett zenei tradíciónak az örököse, amely Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő után ismét nemzetközi szintre emelte a kortárs magyar zenét. A 20. század második felében a forma, a harmónia és a ritmus hármas egysége felbomlott, és az új zenéről alkotott kép sokak számára megváltozott. Az aranykor ezzel véget ért, de a Studio 5 tagjai úgy gondolják, hogy szemléletmódjukkal a nagyközönség számára ismét befogadhatóvá tudják tenni a mai klasszikus zenét.” A közös alkotócsoport létrehozásának gondolata egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg, azóta érlelik a bemutatkozó koncert repertoárját. Az első projekt és a próbafolyamat irányítására a mindössze 26 éves Dobszay Péter karmestert kérték fel, akivel a jövőben is rendszeres együttműködést terveznek. A Studio 5-nek egyelőre nincs adminisztratív szervezeti kerete, és nem is tekintik zárt csoportnak; elképzelhető, hogy a jövőben mások is csatlakoznak hozzá – mondja Virágh András Gábor.

A Studio 5 tagjainak zeneszerzői nyelve, eszközkészlete igen különböző, így a bemutatkozó koncertjükön elhangzó öt kompozíció szerintük „egyetlen univerzumba tartozó öt külön galaxis”. Bella Máté darabjának címe (Laniakea) hawaii eredetű szó, amelynek jelentése: mérhetetlen égbolt. Ezzel a névvel látták el a 2014-ben felfedezett, a Nature című folyóiratban bemutatott szuperhalmazt is, amelyet csaknem százezer galaxis alkot. Bella Máté művében először távolról, egyetlen struktúraként látjuk a sok ezer galaxist, majd ahogyan virtuálisan közeledünk, egyre inkább kirajzolódnak az apróbb összefüggések is. Kompozíciójának zenei anyagai főként állandóan ismétlődő, sűrű mikromotívumokból építkeznek. Virágh András Gábor a Tres Orationes (Három Könyörgés) című vokális kamaraművét 2011-ben komponálta, s a darab a diplomakoncertjén hangzott el először 2012-ben, a Müpában. „Babits Mihály számos latin nyelvű keresztény imádságot gyűjtött össze és fordított magyarra. Ezeket egy kötetbe rendezte az évek során, és a kiadványnak az Amor Sanctus (Szent Szeretet) címet adta. A Tres Orationes a kötet egy alkonyi himnuszából, egy zsoltárából, illetve a Gót szerzetesek egyik éjjeli imájából áll” – mondja Virágh András Gábor.

Solti Árpád Kindergartenliedchen című ciklusa egy eredetileg pedagógiai céllal, gyerekek számára írt dalkötet kortárszenei adaptációja. A három dal (Fiúk és lányok, Altató, Sportdal) három különböző karaktert jelenít meg, de mindegyikük az óvodai közeg élményeit idézi fel – már nem énekhangok, hanem a hangszerek speciális játékmódjainak alkalmazásával. Mátyássy Szabolcs darabjának címe (Bipolar Etudes) a zenei formák szélsőséges különbözőségére utal. A szerző célja az volt, hogy kompozíciójának két tétele nagyon markánsan eltérjen egymástól, de a mű mégis szerves egységet alkosson. A szerző szerint az első tétel (Válasz Ives-nak) Charles Ives amerikai komponista (1874–1954) A megválaszolatlan kérdés című művével áll összefüggésben; a második tétel (Az örvény közepén) pedig „egy értelmiségi, szentimentális, humánus fuldoklás.” Kutrik Bence Trembling műve 2015-ben íródott cimbalomra és kamaraegyüttesre, Móri Beáta felkérésére. A darab a természetben fellelhető, véletlenszerűnek tűnő formák, folyamatok szabályokkal történő leírására tesz kísérletet. Ebben a látszólagos káoszban szükségszerűen megjelennek könnyen értelmezhető, rendezett struktúrák is.

Forrás: nepszava.hu